A hajápolás fénykora és árnyoldalai a régmúltban
Ma már a legtöbben rendszeresen mosunk hajat, sokan akár naponta is. Ez azonban nem volt mindig így. A történelem során a különböző civilizációk egészen eltérően viszonyultak a hajápoláshoz, egyes évszázadokat pedig túlzás nélkül a hajápolás sötét korszakának nevezhetünk. Több figyelem jutott arra, mit visel az ember, és hogyan fedheti el a hiányos tisztálkodásból eredő kellemetlen testszagot. A haj? Az többnyire a figyelem peremére szorult.
Az elmúlt évezredekben persze a hajnak is akadtak jobb időszakai. A helyzet mégsem hasonlított a maihoz, amikor belépsz egy üzletbe, és samponok, balzsamok, pakolások, hajfestékek és hajformázó termékek százai közül válogathatsz. Akkoriban nem volt kínálat, elődeinknek maguknak kellett megoldást találniuk. Néha meglehetősen furcsa módszerekhez folyamodtak, máskor az egészségüket is kockára tették: különös, izzó eszközöket és veszélyes vegyszereket használtak. A cél ugyanaz volt, mint ma: tökéletes hajat szerettek volna. Hogyan alakult hát a hajápolás története?
Táplálás, hajfestés és göndörítés az ókorban
A fejlett ókori civilizációk bizony a hajukra is figyeltek. Az ókori Egyiptom száraz, forró éghajlata például rövidebb frizurákat kívánt a nőktől, a férfiak pedig teljesen leborotválták a fejüket. Az egyiptomiakat ma az elsők között tartják számon, akik tudatosan távolították el a hajukat.
Mindannyian tudjuk, hogy a napsugarak megviselik a hajat, és ezt az egyiptomi nők már évezredekkel ezelőtt is tudták. Ezért mandula- és ricinusolajat kentek a hajukra és a fejbőrükre, hogy táplálják a hajat és elősegítsék a növekedését. A kutatók azt is felfedezték, hogy az egyiptomi nők ismerték a hennát, amellyel az ősz hajszálakat fedték el. Egyes sírokban a múmiák mellett egyszerű hajgöndörítő fogókat is találtak. Te találsz közös vonásokat a saját és az ókori egyiptomi hajápolási szokások között? Szerintem nem is olyan nehéz.
Az ókori görög és római nők olívaolajjal ápolták a hajukat, és rendszeresen festették is. A római nők állítólag galambürülékkel világosították a hajukat. Házi készítésű fekete hajfestékük sem volt kevésbé különös: ecetbe áztatott piócákat hagytak hónapokig erjedni ólomedényekben, majd a kapott péppel feketére festették a hajukat. De elég a hajfestési receptekből: milyen frizurák voltak akkoriban divatosak? Görögországban az arc mellett leomló tincsekkel viselt kontyok, a gazdagon díszített fejpántok és a társadalmi rangot tükröző fém hajcsatok hódítottak. A római nők az egyszerűbb díszeket és a kiengedett hajat kedvelték.
Az ókori Asszíriában a göndör haj számított az egyik legnagyobb divatnak. A királyok és a nemesek ezért tűz fölött felhevített fémrudakkal göndörítették a hajukat. Ez valószínűleg nem ment fejbőrégés nélkül, úgyhogy otthon inkább ne próbáld ki: válassz egy modern hajsütővasat, vagy próbálj ki más biztonságos hajgöndörítési módszert.
Különös középkori receptek
A középkorban némileg alábbhagyott a haj iránti érdeklődés: akkoriban még a teljes test megfürdetését is egészségtelennek tartották. Mégis maradtak fenn érdekes hajápolási receptek ebből az időből. Az égett árpakenyér, a só és a medvezsír keverékétől például gyorsabb hajnövekedést vártak. A teából, kecsketejből, szilfakéregből, fűzgyökérből és nádból készült keveréknek pedig a hajat kellett volna erősítenie. A bevált hozzávalók között szerepelt még az ecet, a rozmaring, a csalán, a menta, a kakukkfű és számos más gyógynövény; ezek közül sokkal a mai hajápolási termékekben is találkozhatsz.
A középkornak azonban sötétebb oldala is volt. A nők például lóvizelettel világosították a hajukat. Kedvelt hajformázó szer készült olívaolajban főzött gyíkokból is. Hajmosás lúgos szappannal, formázás szalonnazsírral – inkább lépjünk tovább a következő korszakra.
Új korszak a hajápolásban? Ne olyan gyorsan…
Ugorjunk a sokat emlegetett Erzsébet-kori Angliába, Shakespeare és I. Erzsébet királynő idejébe. A nők ekkor disznózsírral rögzítették a hajukat. A középkori módszerek után ez talán nem hangzik olyan szörnyen – egészen addig, amíg a haj illata éjszaka oda nem vonzotta a patkányokat. Ezért különféle hálósapkák, sőt speciális kalitkák kerültek elő, amelyekben a szerencsétlen nőknek egész éjszaka aludniuk kellett. Reggel aztán ismét a disznózsírhoz nyúltak, és máris csinosnak és elégedettnek érezték magukat. A szépségért szenvedni kell – bármit jelentsen is ez.
Ha már az állati kártevőknél tartunk: a felvilágosult 18. században a tetvek jelentettek komoly gondot. A férfiak egyszerű megoldást választottak. Leborotválták a hajukat, és jó minőségű parókát vásároltak. Ezek emberi hajból, olykor pedig ló- vagy kecskeszőrből készültek. A parókákat jóval könnyebb volt ápolni, mint a saját hajat. Minél fehérebb volt egy paróka, annál kívánatosabbnak számított a viselője. A kevésbé tehetősek ezért rengeteg liszttel szórták be, míg a gazdagabbak keményítőt használtak ugyanerre, és illatos illóolajokat is tettek a műhajukra. A nők még pasztellszínekre is festették a parókáikat: a rózsaszín, a kék és a levendulaszín egyaránt divatos volt.
Jobb idők köszöntenek a hajápolásra
A 19. század legvégén egy bizonyos Hans Schwarzkopf vette kezébe a kezdeményezést – a neve bizonyára ismerősen cseng. Schwarzkopf találta fel az első, vízben oldható por formájú sampont. A hajápolás fordulatos múltját ismerve aligha meglepő, hogy a sampon azonnal népszerű lett. Néhány évvel később, 1927-ben ugyanaz a márka bemutatta az első folyékony sampont, Schwarzkopf pedig a hajápolás meghatározó szereplőjévé vált.
Érdekes, hogy a híres New York Times még 1907-ben is közölt egy cikket az akkori hajápolási szakértők tanácsaival. Az olvasók ebből azt tudhatták meg, hogy bőven elég kéthetente hajat mosni. Ha a haj jó állapotban van, a hajmosások között akár 4–6 hét is eltelhet.
Ez ma a legtöbbünk számára talán elképzelhetetlen, de lehet, hogy a New York-i szakértők tudták, miről beszélnek. Vagy legalábbis sejtették. A balzsamok iránti igényt ugyanis éppen a „modern” samponokkal végzett rendszeres hajmosás teremtette meg. A samponok egyszerű használata ráadásul gyakoribb hajmosáshoz vezetett, ami kedvezőtlenül hatott a hajra.
Az újonnan megjelenő hajápolási gyártók azonban hamar választ adtak erre. Különféle balzsamokkal, hajpakolásokkal és más ápoló termékekkel jelentkeztek, hogy a haj visszanyerje szépségét. A hajápolás közben észrevétlenül visszakanyarodik régi módszereihez: az utóbbi évek egyik legkedveltebb terméke a hajolaj. De vajon visszavágyna bárki a sötét középkorba vagy a felvilágosodás korába? Erősen kételkedünk benne. Szerencsére ma olyan széles a hajápolási kínálat, hogy nem kell a legfurcsább hozzávalókkal kísérleteznünk. Nézd meg napjaink legkedveltebb hajápolási termékeit.