Fényűzés és nyomor, ami a hajápolást illeti régen és most

Többségünk rendszeresen mos hajat, sőt sokan közülünk naponta teszik, ám ez nem volt mindig így. A történelem során a különböző civilizációkban számos különböző hajápolási praktikák voltak érvényben, egyes évszázadokat pedig szó szerint a sötétség korának nevezhetünk, ami a hajápolást illeti. Előtérben ugyanis sokkal inkább a ruhaviselet volt, illetve a személyes higiénia hiányának következtében keletkezett kellemetlen testszagok minél előnyösebb elfedése. És a haj? Az érdeklődés perifériáján.

Az utóbbi évtizedekben viszont a haj fényesebb helyzetbe került, nem egészen a maiba, amikor is számos választási lehetőség áll előttünk, hogy kiválasszuk a nekünk megfelelő sampont, hajkondicionálót, hajpakolást, hajfestéket és hajformázó készítményt. Elődeink korában zéró kínálat volt, így hát magukra voltak utalva ez ügyben. Említésre méltó, hogy egyes módszerek meglehetősen furcsák voltak. Olykor az egészség is megsínylette. A bizarr eszközök és veszélyes vegyszerek szintén idesorolhatók. A cél a maival azonos: tökéletesen tiszta haj. De hogyan is alakult a hajápolás a történelem során?

Hajtáplálás, hajfestés, hajgöndörítés az ókorban

A fejlett antik civilizációk nem feledkeztek meg a hajukról, például az ókori Egyiptomban uralkodó száraz, forró éghajlat rövidebbre vágott frizurát diktált a nők és férfiak körében egyaránt, sőt sok férfi kopaszra borotvált fejjel járt. Az egyiptomiak azon korai társadalmak egyikeként ismertek, akik tudatosan igyekeztek megszabadulni a hajuktól.

Amint azt tudjuk, a haj szenved a napfénytől és ezt az egyiptomi nők már évezredekkel ezelőtt is tudták. A hajukra ezért mandula- és ricinusolajat vittek fel, hogy táplálja a hajat és segítse a hajnövekedést. A tudósok rájöttek, hogy az egyiptomi nők már ismerték a hennát és az őszhajszálak elfedésére használták. Egyes sírokban egyszerű hajcsipszeket is találtak a múmia mellett. Vajon találunk az ókori egyiptomi hajápolási módszerek között nekünk megfelelőt? Valószínűleg nem lesz nehéz.

Az ókori görög és római nők a hajukat olívaolajjal ápolták és rendszeresen festették. A római nők állítólag galambürülékkel szőkítették a hajukat. Egy másik érdekesség a házilag előállított fekete hajfesték. Néhány hónapig piócákat erjesztettek ecetben ólomedényben, a kapott pasztát pedig fekete hajfestékként használták. Na de elég is a házi hajfesték receptekből. Milyenek voltak a frizurák? Az ókori Görögországban a göndör haj hódított homlokig érő néhány tinccsel. A nők itt gazdagon díszített hajpántokat és hajcsatokat viseltek, amelyek egyidejűleg társadalmi rangot is jeleztek. Az ókori római nők az egyszerűbb díszeket és a kiengedett hajat preferálták.

Asszíriában a göndör haj számított a legdivatosabbnak. A királyok és a nemesek ezért tűzben hevített fémrudakkal göndörítették a hajukat. Ez viszont nagy valószínűséggel nem volt lehetséges égési sebek szerzése nélkül. Otthon inkább ne próbáljuk ki, válasszuk inkább a biztonságosabb modern hajsütővasat vagy folyamodjunk a különböző hajgöndörítő módszerekhez.

Bizarr középkori módszerek, receptek

A középkor volt az az időszak, amikor is a hajápolás iránti érdeklődés alábbhagyott, sőt még az egész testet érintő fürdést is egészségtelennek tartották. Ennek ellenére viszont még ebben a korban is találunk néhány érdekes hajápolásra vonatkozó receptet. Ilyen például a megégett árpakenyér, só és medvezsír keveréke, aminek a feladata a hajnövekedés serkentése volt. A tea, kecsketej, szilvafakéreg, fűzfagyökér és nád keveréke pedig állítólag erősítette a hajat. További bevált összetevő az ecet, rozmaring, csalán, menta, kakukkfű és más zöldnövények, amelyek manapság is számos hajápolóban megtalálhatók.

A középkornak viszont megvolt az árnyas oldala is. A nők például hajszőkítésre a lovak vizeletét használták, vagy közkedvelt hajformázó készítménynek számított az olívaolajban főzött gyík is. A hajmosás lúgos szappannal, a hajformázás pedig szalonnazsírral történt. Nézzük meg inkább a következő kort.

Rozmaring, kakukkfű és fémsók a hajformázásban

Újkori hajápolás? Ennyire gyorsan nem...

Utazzunk hát az ünnepelt Erzsébet-kori Angliába, Shakespeare és I. Erzsébet királynő idejébe. Ebben az időszakban ugyanis a helyi nők hájjal fixálták a hajukat. Lehet, hogy a középkor mindenféle praktikái uán még nem is hangzik annyira rosszul. Addig biztosan nem, amíg éjjel az ellenállhatatlan illat testközelbe nem vonzza a patkányokat. Később ennek révén megjelentek a legkülönfélébb alvósapkák is. Mindenesetre reggel ismét a zsír után nyúltak, hogy megjelenésük tipp-topp legyen, ők pedig boldogok. A szépségért szenvedni kell, bármit is jelentsen ez.

Ha már a kártékony állatoknál vagyunk, a 18. század nagy problémája a tetű volt. A férfiak egyszerű megoldást találtak rá, hiszen kopaszra borotváltatták a fejüket és jó minőségű parókákat készíttettek emberi hajból vagy ló, esetleg kecske szőrzetéből. A parókák sokkal kevésbé igényeltek nagyfokú törődést, mint a saját haj. Minél világosabb volt egy paróka, annál keresettebb volt a viselője. A kevésbé tehetősek ezért hatalmas mennyiségű lisztet szórtak bele, a vagyonosabbak ugyanerre a célra keményítőt használtak, valamint a műhajba illatos illóolajokat cseppentettek. A hölgyek ráadásul pasztelszínűre festették a parókáikat, divatos volt a rózsaszín, a kék és a levendulalila árnyalat is.

A hajápolásra jobb idők várnak

A 19. század legvégén Hans Schwarzkopf kezdeményezésére megjelentaz első, vízben feloldandó por formájában kapható sampon. A név biztosan ismerős a Schwarzkopf termékek kapcsán. A hajápolás vad történetére való tekintettel nem meglepő, hogy ez a sampon azonnal nagy sláger lett. Néhány év elteltével, 1927-ben ugyanez a márka előrukkolt az első folyékony samponnal is, és a Schwarzkopf hajápolási mágnássá nőtte ki magát.

Érdekes, hogy a neves New York Times még 1907-ben a korabeli hajszakértők tanácsára megjelentetett egy hajápolási cikket. Az olvasók azt tudhatták meg belőle, hogy hajat mosni elég kéthetente, ha pedig jó állapotban van, akkor ez az intervallum akár 4-6 hét is lehet.

Többségünk számára elképzelhetetlen, de a New York-i szakértők tudták, hogy miről beszélnek, vagy legalábbis sejtették. Akkor derült ugyanis fény arra, hogy a sampon használatát követően a haj kondicionálót igényelt. Az első samponok nem dicsekedhettek kímélő összetétellel, egyszerű használatuk ráadásul gyakoribb hajmosáshoz vezetett, és ez természetesen kellemetlenül érintette a hajat.

Az újabb hajápoló termékeket gyártó cégek viszont már ezzel is jól boldogultak. Siettek legyártani a legkülönbözőbb hajkondicionálókat, hajpakolásokat és egyéb hajápolókat a haj szépségének visszaállítása céljából. A hajápolás ráadásul a gyökerekhez látszik visszatérni, hiszen az utóbbi évek legkedveltebb termékei között éppen a hajápoló olajok szerepenek. A gyakori aktív összetevők között számos, többszáz éve ismert növényi kivonatot találunk. Gondolja, hogy van, aki szívesen visszamenne a sötét középkorba vagy akár a felvilágosodás korába? Nem hinnénk. Micsoda szerencse, hogy a hajápolók kínálata olyannyira bőséges, hogy nem kényszerülünk a legfurcsább összetevőkkel kísérletezni. Tekintse meg korunk legnépszerűbb hajápolási termékeit.